Kedves Timi!

Köszönöm, hogy elindítottad ezt a csoportot, mert én úgy érzem, nagy szükségem volt rá. Körülöttem már mindenki túl volt a gyászon, de én még sokáig nem tudtam, nem akartam elfogadni, hogy meghalt a férjem. Az első pár alkalommal még nagyon sokat sírtam, aztán kezdtem észrevenni, hogy van, aki nálam is rosszabb helyzetben van.

A negyedik, ötödik alkalom után éreztem valami pozitív változást. Már kezdtem elfogadni, hogy ennek így kellett lennie, s az élet megy tovább. Ahhoz, hogy az életemet tartalmasan éljem, célokra van szükség. Erre pont a csoportmunka világított rá. Sokat segítettek a feladatok, gyakorlatok. Köszönöm a támogatást a biztatást, nemcsak Tőled, hanem a csoporttagoktól is. Nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a gyászmunkán, és minden sorstársamnak csak ajánlani tudom.

Ha valakit elveszítünk, az nagy trauma. Egyedül szinte lehetetlen a feldolgozás. Mindenképp szükség van egy szakemberre, aki kísér az utunkon.

Sajnálom, hogy vége a csoportnak, mert nagyon megszerettem ezeket az összejöveteleket, hiányozni fog. De tudom, hogy már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy egyedül is folytassuk.

Sok sikert a további munkádhoz, kedves Timi!
Szeretettel gondolok Rád: