A csoportos gyászterápiára azért jelentkeztem, mert apám 6 évvel ezelőtti halálán nem tettem túl magam. Éreztem, hogy sok minden másban is segítene az, ha feldolgoznám, feloldanám ezt a veszteségélményt.

Nem bántam meg, hogy belevágtam, életem egyik legjobb döntése volt. Sok mindent helyre tett bennem, tisztábban látok, bátrabban beszélek a halálról, halottjaimról, az egész halál-gyász téma kommunikálhatóbb lett ezáltal számomra. Ledőltek a tabuk, és olyan technikákat tanultam, ismertem meg, melyek nem csak a témával kapcsolatban segíthetnek. A sorstársakkal való beszélgetések, élmények, gondolatok megosztása önmagában oldja a gyász keserűségét, sokat segít a feldolgozásban. Jó hangulatban teltek a csoport összejövetelei, sokat nevettünk is a súlyosabb, szomorkásabb pillanatok mellett.

Timi remekül kísért minket ezen az úton, empatikus, figyelő, segítő természete nagyban segítette az oldódást.

A célom a terápiával az volt, hogy „könnyebben” vegyem ezt a témát, és konkrétan apám halálának élményét. Ez meg is valósult. Az a nagy rágódás, töprengés, vád, önvád, bűntudat és harag oldódott, az elfogadás és megbékélés hangsúlyozottabbá vált. A hiányérzet csökkent, próbálom elfogadni a történteket. Továbbra is vannak kérdéseim, kételyeim apámmal, a személyével, halálával kapcsolatban, de egy nagy kő leesett a szívemről, nem szorongok többé e kérdés miatt.

Nagyon sok segítséget kaptam Timitől, és a csoport tagjaitól is, köszönöm nekik!