Első családállításomra Timihez mentem. Rögtön állítottam is.

Ennek az volt az oka, hogy szinte rögtön biztos voltam benne, hogy szeretném ezt kipróbálni. Hogy miért, magam sem tudom igazán, mert – bár korábban hallottam már a módszerről – szkeptikus is voltam, és nem én kerestem a lehetőséget, hanem – mondjuk úgy- a lehetőség talált meg engem. Hogy hogyan, az mindegy is, de felülkerekedett bennem az “ez nem lehet véletlen” érzés, és úgy gondoltam, akkor teret engedek neki. Nem bántam meg.

Annak ellenére, hogy bizonyos szempontból még mindig szkeptikus vagyok pár dologgal, ami magával a családállítás elméletével kapcsolatos, tényleg egy nagyon különleges élményt éltem át. Hogy pontosan mi az, ami működik, hogy placebó-e, nem tudom. De bevallom, nem is érdekel. Valami működik. Csak tegyük fel, hogy mást nem is, de biztosan ad egy olyan élményt, ami igenis hatással van az emberre, és ami – ha akarod, ha nem – eszedbe fog jutni újra és újra. Persze pozitív értelemben.

Azt nem tudom elképzelni, hogy valaki úgy távozzon egy családállításról, hogy itt semmi sem történt… Jelenleg körülbelül két hét telt el az én családállításom óta, és azt érzem, hogy sikerült kibillentenie egy számomra borzasztó kényelmetlen, szorongós lelkiállapotból. Persze nem varázsütésre, és ebben nekem is volt munkám, hogy elmozduljon ez az állapot, de azóta mintha valami oldást adott volna. Most tényleg kicsit erősebbnek érzem magam és kevesebbet szorongok. Sőt. Nem szorongok!

A családállítás után véghezvittem egy olyan kisebb dolgot, amitől rendesen féltem előtte, és ez egy láncreakciót indított el bennem. Erre értettem, hogy igen, kellett nekem is tennem saját magamért, azt az első lépést a családállítás után sem volt könnyű megtenni, de ezzel úgy éreztem, hogy egy nagy követ sikerült legörgetnem magamról. Sokkal felszabadultabb vagyok, és elkezdtem tervezni. A korábban szorongással lekötött energiáimat most valós cselekvésbe tudom átvezetni, és ez lassanként egyre több pozitív dolgot hoz az életembe. Még mindig tisztán érzem, hogy nagyon sok múlik rajtam, sőt igazából csak rajtam múlik. És azt is látom, hogy ez egy hosszú folyamat még, hogy megfelelően ki tudjam zárni a szorongásra okod adó tényezőket a fejemből, de nagyon jó érzés végre érezni, hogy képes vagyok nagy levegőt is venni!